A cím nem teljesen pontos, igazából csak clickbait. Valójában úgy értem, hogy megéri-e boldognak lenni, ha a szintet nem tudjuk tartani hosszú távon vagy elég gyakran, rövid ideig?
A 2021-es év számomra tökéletesnek bizonyult arra, hogy teszteljek egy olyan elméletet, amin már gondolkoztam évekkel ezelőtt is. Úgy alakult, hogy idén (hála több mindennek is) nem volt lehetőségem sokat szocializálódni, valamint eseményeken részt venni. Mondjuk túlzottan nem is bánom ezeket, ideje volt már hogy elérkezzek ehhez a periódushoz.
Következtethető tehát, hogy az ember minél kevesebbet szocializálódik és minél kevesebbet "mozdul ki", annál kevesebb inger éri. Pozitív és negatív is egyaránt. Általában egészséges egyedek nem veszekednek önmagukkal, tehát vonjuk ki az egyenletből a nem gyakori eseteket alles zusammen. A pozitív és negatív ingerek hiányában beáll egyfajta egyensúly (az erőben ehehehehe). Ilyenkor szokták azt mondani, hogy "jól", a "hogy vagy?" kérdésre.
(Ez amúgy nem igaz, amikor azt feleled csak simán hogy "jól" vagy és bólogatsz, akkor valójában átlagosan érzed magad.)
Aztán történik valami. Az egyén kimozdul, szocializálódik, olyan dolgokat csinál rövid idő alatt, amiket szeret. Boldogság bomba. Az élet szép, minden király, ki is mondja hogy nagyon régóta nem érezte ilyen jól magát.
Majd pedig eljön a holnap és s holnapután. Vissza s valóságba. Tudja nagyon jól, hogy egy jó darabig semmi olyan mint aznap nem fog történni. Elfogadja, megérti az ember nem lehet mindig eufórikus állapotban, mégis rosszul érzi magát, unalmasnak érzi az átlagost.
Joggal tehető fel ezek alapján a kérdés: megéri egyáltalán egy átlagos életvitelt folytató személynek jól éreznie magát hosszú távon, ha tisztában van vele, hogy nem tudja tartani a szintet?
Persze ez elég depresszív hozzáállás a boldogsághoz és úgy egyáltalán az élethez, de elmélet van mögötte. Nagyon sokat nem ér boldogság, ha csak rövid ideig tart, amúgy meg szürkék a mindennapok.
Több kérdés is felmerül bennem, ahogy boncolgatom a témát, pl: Ha nem éri meg boldognak lenni hosszú távon, akkor miért csináljuk? Egyáltalán azért csináljuk-e, mert megéri? Mármint hogy általában ez a kérdés szokott mérvadó lenni. Megéri-e csinálni valamit, vagy nem? Ha igen -> csinálod | Ha nem -> nem csinálod. Válasz nincs, ezt most nem azért írtam, hogy okoskodjak.
Lehet hogy csak én gondolom túl, de ez egy blog. Azok az emberek akik nem gondolnak túl dolgokat, nem írnak blogokat se... 🙃
Nem azt mondom, hogy egy depressziós nihilista vagyok és nem akarok soha többet boldog lenni egy kicsit sem, pusztán feltettem egy kérdést, amin gondolkozni lehet...
Ne forgasd ki a szavaimat, köszi.