Nem is kérdés, hogy mindenkinek más az ízlése. Rengeteg ismerősöm van, kik csak akkor hallgatják az elektronikus zenét, amikor egy szórakozóhelyet látogatnak meg.
Elektronikus zene... Igen, ide tartozik minden létező zene, melyet elítélnek a "hozzáértő" kritikusok, azért mert a létrehozásukban gyakorlatilag nem vett részt egy hangszer sem fizikailag. A producer nem pengette a gitárt, nem fújta ki a tüdejét egy trombitába, vagy izzadt le dobolás közben.
Valójában, hogy képben legyetek, egy JÓ elektronikus zenét létrehozni nem olyan egyszerű, ahogy azt a média, és a legtöbb “héjter” beállítja. Az nem kérdés, hogy ebben a szcénában is (Igen, én azt vallom , hogy az EDM egy egész szcéna, nem csak egy műfaj) nagy szerepet játszik a zenei érzék. Nem vitatható, hogy rengeteg producer zeneiskolát végzett fiatal korában, és az sem ritka, hogy éppenséggel zongorázni is tudnak, habár egy jó producer egyáltalán nincs kötve ezekhez a feltételekhez. Lehet valakinek úgy is zenei érzéke, hogy azt nem tanulta soha – emlékeztek arra a gyerekre a suliból, aki soha nem tanult rajzolni, de mégis mindig gyönyörűen csinálta, mert jött neki csak úgy? Pontosan ugyanez megtörténhet a zenében is, főleg az elektronikus zenében. Miben más az EDM, mint az összes többi? KORLÁTLAN SZABADSÁGOD VAN, mindaddig amíg nem szerződtetnek. Ebben a műfajban megvan az internet pozitív oldala : az lehetsz, ami csak akarsz. Ha van érzéked, akkor akár csinálhatsz egy új stílust is, és akár el is nevezheted, tök mindegy, ha híres lesz a zenéd, a kommentároknál úgyis összevesznek a műfaján, de ezzel nem kell foglalkoznod, mert lehet a zene akármilyen egyedi, akkor is Darude – Sandstorm lesz a neve valahol.
Mindez lényegtelen, ne menjünk ilyen messzire, maradjunk csak az EDM hallgatásánál. Hallgatod a zenét:
Dum, dum, dum, dum, 128 BPM, király, dum, dum, dum, dum, put your motherfucking haaaaaaaands up, dum, dum, wub, wub, trsh, trsh, dium, disu, dium, disu stb...
Ez az, amit mindenki hall. Aki már kicsit jobban elmerült benne, az hallja esetleg a változásokat a nyolcadoknál, tizenhatodoknál, vagy akár a harminckettedikeknél is. Ehhez már kell egy kis tapasztalat is, de mindez hiába, ha nem merülsz mélyebben el az egészben. Rengeteg monoton zene van, de talán mindegyiknek van egy kis mondanivalója, még akkor is, ha nem gondolnád. A legnagyobb kiadók nem dobnak ki mindenféle trash zenéket, ezt biztosan állíthatom (Na jó, Wiwek által világra szült trackeken sírni szoktam általában, de hát nekem se tetszhet minden). Nagy felháborodást jelentett például az olasz duó, VINAI – Techno című zenéje. A vocal annyiból áll, hogy
"Noone listen to techno, now let’s go!"
...és elkezdődik egy erős drop, melyet őszintén én a bounce műfajba kategorizálnék, mert valamilyen szinten az, de ez nagyon komplikált. Mit is jelent a szöveg?
„Senki nem hallgatja a technot, na gyerünk!”
Erre robbant az internet, hogy hogyan mert egy Copy-Paste duó ilyet csinálni, és hasonló kaliberű savak tömkelege lepte el a komment szekciót. Ha egy kicsit is belegondolnánk, egy világhírű előadó (legyen az duó, vagy egy személy, vagy akár banda) miért generálna szándékosan, saját maga ellen feszültséget? Ha már itt tartunk, felmerül a másik dolog, hogy lehet, hogy azért választották ezt a témát (akár ők, akár a ghostproducerek, akár a világ stílusait irányító emberek), mert talán vissza szeretnék hozni a technot?! Varázslat! Amióta kijött ez a zene, a techno és minimal egyre népszerűbb lett. Ott tartunk, hogy már nagyobb szórakozóhelyek, fesztiválok és rendezvények is szépen lassan hozzák visszafele a technot a köztudatba. Forszírozzák, ismét beillesztik a trendet a mindennapokba. Egyre több ember csatlakozik a táborokhoz, kedveli meg a műfajt, vagy éppen tér vissza hozzá. Még a többi EDM műfaj is kezdi felvenni a monoton, techno hangzású számokat, de a határokon belül. Aki éli az elektronikus zenét, és ezt nem veszi észre, azt a létező legnyugodtabb vérnyomással és szívritmussal nevezem birkának, vagy marhának, mivel ezek a legjobb hasonlatok. Szépen, lassan terelve lettetek a mezőre, vagy éppen a vágóhídra, ha úgy tetszik. Ha észrevetted a változást, akkor talán lehetsz a nyájat kísérő, és terelő puli kutya – remélem mindenkinek világos a hasonlat.
Az elektronikus zenét fel kellene fogni, mielőtt elítéled. Többnyire van mondanivalója, és hallod már a hangján, hogy mit akar sugallni. Az érzéseidhez kötheted, elmerülhetsz benne, megváltást kereshetsz vele, segíthet túltenni magad a nehéz időkön. Akármennyire hihetetlen, a dubstepnek is van helye a földön. Bár soha nem fogja támogatni a mainstream média, és nem fogod a Petőfi rádióban hallani a legújabb UKF trackeket, attól még elég nagy űrt töltött be annak idején, amikor megcsinálták, attól függetlenül, hogy az évek során gyökerestől megváltozott, még mindig itt van, és teszi a dolgát, nagyon jól.
Aki szeretné megérteni az EDM-et, az legyen szíves fektessen be időt abba, hogy ne csak játék, tanulás, vagy buli közben hallgassa azt, hanem néha üljön le, csukja be a szemét, és próbálja meg elemezni azt; fektessen be pénzt egy normális fejhallgatóba, mivel egy akármilyen szemétbe való, agyba-dugós fülhallgatóval nem igazán lehet kivenni a részleteket; fektessen be türelmet, mivel nem biztos, hogy elsőre megtetszik egy track.
Nekem személy szerint a "Tommie Sunshine & Chocholate Puma – Take the ride" nem jött be rögtön. Korai kiadás volt, de aztán egész jól megtetszett, amikor kicsit elfogadóbban álltam hozzá. Ugyanez volt a "HI-LO – Renegade Mastah" című zenével is. Előbb dobták ki, mint hogy az emberek agyát manipulálták volna az új stílus felé. Nem tetszett. Dislikeoltam. 2 hét múlva elkezdett szólni a klubokban, és azt vettem észre, hogy már a telefonomon van. Lesznek stílusok, melyek jobban bejönnek majd mint mások, de ha elegendő időt fektetsz bele, gyorsan rájössz majd, hogy az EDM, akár csak annak idején a Rock, egy életérzés.